Washing my prey's liver in a nameless brook

Sok-sok kép az osztályról ^^ Na jó, nem olyan sok, mert az elmosódottak nagy részét kiszedtem... de majd lesz több is, holnap is beviszem a fényképezőgépet az osztályba :)

EDIT: plusz két pénteki kép!

De előbb a komment szekció:
Háát nem hangzik túl biztatóan az a currys kaja, de miért is ne ^^" A dango jöhet mindenképp! A conon mégsem árultak olyat, ami a mély hiányérzet nyomát hagyta rajtam, és a lelkem nem bír nyugodni, amíg nem kap dangot. (Lol elképzelem, ahogy a halálom után a szellemem kísért Magyarországon dango után kutatva.)

Egyébiránt semmi különös nem történt mostanában, élem a kis hétköznapjaimat, megszereztem az első ötösömet az évben (fizikából!), szerdán megint leolvadt az agyam matek fakton, tesin pedig még mindig nem volt játékóra. De nem panaszkodom.

Az új kép oldalt egyébként egy fanart a Braidből, amiről az előző bejegyzésben meséltem (nem én rajzoltam).

Akkor jöhetnek a képek:

A Balázs és a Mesi üdvözölnek téged, Gina ^^

Az Alexandra, a Balázs meg a Mesi.. öhh... üdvözölnek? ^^"

Ez egy pózerképnek készült csak úgy poénból, de olyan szépen néznek egymásra rajta a Rami és az Emi, hogy fel kellett raknom.

EZÉRT nem kellett volna Japánig elmenned XD

Németóra of doom.

Ez az az alexandrás pózerkép, amit eredetileg fel akartam rakni. Köszönjük, Balázs.

Szeretlek titeket, Szandra és Emi!!!

Random padhozmenés.

Fizika felelés előtt tíz perccel.

Recege tanárúr orvul lefényképezve. Ő nem örült a dolognak annyira, mint én XD


A kép készítése előtti három másodpercen még hárman a padin fetrengtek a röhögéstől.


Emlékeztető: soha ne röhögtess egy almát evő diákot. (Neeeem amúgy nem fuldoklik, csak úgy néz ki a képen XD)

Mára ennyi, emberek.

Szombaton 18 éves leszek... o__o

In der Kurve steht ein Faß.

Üdv, jónép! ^^ Megvolt az első hét a suliból, és igencsak eseménydús öt napot tudhatok magam mögött.

De előtte még válaszolok a kommentedre, Gina, mert valamiért még mindig nem tudok kommenteket írni a blogokra o_O Szóval igen, a te paprikás krumplid se volt semmi, ég és föld volt a különbség a kettő között. Majd készíts, amikor hazajössz. Vagyis ne, azt mi fogunk... neked valami japánosat kéne. Készíts japános paprikás krumplit. Nyers krumpliból. XD

Visszatérve, az első napom a héten... hétfő volt. És az ilyen szokatlan alkalmakkor hat órám van: két irodalom, két kiscsoportos német és két német fakt. Vagyis összesen két tantárgynyi könyvet meg füzetet kell cipelnem aznap az iskolába. Yeah. A két irodalomórán nem csináltunk semmi extrát, Rónai Orsolya régi-új tanárunk elmondta, mire lehet számítani a tanév során, és hogy milyen sorrendben fogjuk venni a kötelezőket (rittig az elején lesz az összes, amit még nem olvastam el...). Utána azt a feladatot kaptuk, hogy rajzoljuk meg a saját címerünket. Rajta kellett lennie egy jelnek/írásnak, aminek köze van a nevünkhöz, plusz a címert négy részre kellett osztani, és bele kellett rajzolni/írni egy erősségünket, egy jó tulajdonságunkat, egy álmunkat és a kedvenc művészeti águnkat. Sajna nem készültem el vele teljesen, mint ahogy senki sem, úgyhogy azt a feladatot kaptuk, hogy péntekre fejezzük be, mert az év során még kelleni fognak azok a címerek (wtf?). A kiscsoportos németre azok járnak, akik már nem tanulnak angolt, és ahelyett is németre járnak (tehát akik még járnak angolra, azoknak ilyenkor angol órájuk volt). A német fakt egész jó volt, testrészek nevét tanultuk, és doktorhozmenős dolgokat. Lett vagy másfél oldalnyi megtanulandó szó, de nem bánom, szeretek szavakat tanulni.

Asszem a kedd és a szerda lesznek azok a napok, amiket a legkevésbé fogok szeretni. Van itt minden, mi szem-szájnak és a hátam közepének ingere: fizika, biosz, töri, tesi... meg van matek is, de azt idő közben megszerettem. Igazából rájöttem, hogy sosem utáltam a matekot. Szerdán 7-8. órában például matekfaktom van, és kifejezetten élveztem. Összesen hárman vagyunk, de csak én vagyok az, aki emelt szinten akar belőle érettségizni, úgyhogy egész órán én voltam a táblánál, és oldottam a feladatokat, amiket a tanárnő mondott. Ezen kívül minden héten meg kell tanulnom néhány tételt és azoknak a bizonyítását. Hát, ez van. Ha jó érettségit akarok írni, akkor bezony tanulni kell. Kedden amúgy társadalomismeret faktom lenne, de bizonyos okok miatt arra már nem járok. Aznap épp társadalomismerettel kezdünk, azt egész megszerettem.

A csütörtököt imádom: négy, ismétlem NÉGY órám van összesen! Első osztályos korom óta nem volt ilyen :D Ráadásul aznap aikidora se kell mennem, szóval az egész délután az enyém. Az aikido is megváltozott az idén: mivel új helyre költözött a termünk, új rendszerhez kell alkalmazkodnunk, így a heti három másfél órás edzés helyett heti három egy órás edzésünk van. Ez azért jó, mert sokkal nagyobb kedvvel indulok el itthonról edzeni. Nem azt érzem, hogy áááá megint ott fogok szenvedni másfél órán keresztül, hanem hogy na, ma is mozgok egy jót. Nem azért, szeretem az aikidot, más sportot nem is választanék, de nekem fontos, hogy milyen kedvvel csinálom.

A pénteki napot úgy írnám le, hogy olyan, mintha a hét "tortáján" lenne a cseresznye, csak éppen hab nélkül. Ezt egyrészt azért mondom, mert most ettem somlóit, és még mindig a süteményezés jár az eszemben, másrészt azért, mert tesivel, törivel, művtörivel meg hasonlókkal kezdünk, de a legutolsó óránk egy etika-dráma óra. A tanárnőnk nagyon jó fej. Az órák nagy részén játszani fogunk, például beugrót, mónika showt, meg ilyesmiket, persze néhány játék kötődni fog az etikához is, de azért jó lesz :) Ja, péntekre kellett befejezni a címert is. A hétfői ötletemet nagyjából elvetettem, és steampunkosra vettem a figurát: rajzoltam bele fogaskerekeket, fogaskerék-hasú kígyókat, gőpzhajtású fagyigépet meg hasonlókat. Hiába, jó volt az a Lidércfölde manga :D

Az őszi szünet első napján lesz az őszi con. Még nem tudom, menjek-e, nagyon pénzfüggő. Szeretnék elmenni, de akkor már úgy, hogy ne üres zsebbel. Meg ezúttal ciosplayezni is szeretnék. Mr Croach Lidércföldéről (:D), a gőzhajtással működő tanár, aki sírrablást és élvepreparálást tanít a gyerekeknek. Vagy ezt már mondtam? XD Mindegy. Valószínűleg ez lesz a tavaszi cosplayem is. Csak kéne valami munka évközben, hogy fedezni tudjam a költségeket. Anya szerint angol korrepetálást kéne tartanom. Ezen még gondolkodom.

Végigjátszottam a Braidet. A Braid az egyik legjobb játék ezen a földön. Mászkálni kell, és logikai feladványokat megoldani annak a segítségével, hogy manipulálod magad körül az idő folyását. Magához a játékhoz egy történet is kapcsolódik, ami érdekes módon valami olyasmiről szól, hogy a főhősünk elkövetett egy hibát, amit nem sikerült helyre hoznia, holott magában a játékban szinte minden ballépés helyrehozható, visszafordítható. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy minden egyes pályán szemet gyönyörködtető akvarellfestmények pompáznak a háttérben. Ezt a játékot bűn végigjátszás segítségével lejátszani. Sajnos pár helyen én megtettem, pedig hiba volt. Ez is elgondolkodtat, hogy én ezt már nem tudom visszafordítani, és semmissé tenni.

Az idő, emberek, az idő...

Még egy valami, aztán befejezem a heti szóáradatomat :D A héten elolvastam Agatha Christie-től a Murder on the Orient Expresst. Tiszta jó volt, egy kicsit érdekes volt a vége, de azért nagyon jó. Ma kaptam anyától (akinek ma van a névnapja, a somlóit is neki sütöttem) egy új Christie-könyvet, Poirot Investigates a címe. Ebben sok kisebb történet van. Már kettőt elolvastam. Ez az első saját könyvem a sorozatból (az Orient nem az enyém), remélem, egyszer összegyűjtöm az összeset :)

Szép hetet mindenkinek!
(Hmm... kevés képet raktam fel mostanában. Azt hiszem, a jövő héten beviszek magammal egy fényképezőgépet :D)

Just like a circus, aha

A tegnap esti tomboláson ez a szám ment, és most egyfolytában ezt hallgatom. Rájöttem, hogy szeretem a Britney Spears-számokat. Olyat teszek, amit életemben még soha, és olyan számokat fogok hallgatni, amiket előzőleg nem hallottam a rádióban/egy harmadik személytől.

Keddtől máig évkezdő táborban voltam. Jó is volt, meg nem is. Mondjuk olyan 70%-os. Az Alexandra apja vitt el kocsival a Balázzsal és a Juli nénivel. Eredetileg a Juli néni helyett a Mesi jött volna velünk egy autóban, de ő hétfő éjjel megbetegedett. :S Szűk háromnegyed óra út, Bakonyszombathely, szabadtér, focipálya, színpad. Megvártuk a busszal érkezőket, aztán a többi fiú felállította a sátrat, mi többiek pedig elmentünk elfoglalni a szállást. Miután beléptünk az ajtón, ami tárva nyitva várt minket, leraktuk a táskáinkat az ajtóba (később a személyzet bevitte őket a szobáinkba, tök poén volt), majd ledőltünk a puha baldachinos ágyakba, hogy kipihenjük az út fáradalmait.

És most a szomorú valóság. Kábé tíz percet vártunk az ajtóban, mire valaki talált egy nyamvadt kulcsot, amivel bemehetnénk. Bent az a jó erős szag fogadott minket, ami felébresztette bennem a régi évkezdő táborok emlékét. Na, gondoltam, jól kezdődik. Egész változatosak voltak a szobák, volt közöttük tizenkét személyes és háromszemélyes is, kíváncsi vagyok, ki tervezte az épületet, és hogy ennek mi volt a célja. Mivel az összes többi fiú az osztályból sátorozott, a lányok megengedték, hogy velük aludjak. :3 Hatan voltunk egy szobában: Alexandra, Viki, Rami, Emi, Szandra és én. A Kriszti sem volt ott, mert ő a vezetői vizsgájára tanult. Tehát ebmentünk a szobákba. A legmodernebb dolog abban a helyiségben a radiátor volt, ami sejtéseim szerint nem működött. Az ágyakat hat darab vékonyabb-vastagabb, huzat nélküli matrac helyettesítette. kaptunk hozzájuk lepedőket, meg egy-egy tetves-atkás lópokrócot. Utóbbiak rövid úton a sarokban kötöttek ki a random ott heverő "D tűzveszélyességi zóna" táblán. Még jó, hogy vittünk hálózsákokat és kispárnákat. Az ablak szerencsére dupla volt, ugyanis a küldő be volt törve. És szerencsére kívülről is nyitható volt, ugyanis többszöür is bejáratként kellett használnunk, amikor nem volt nálunk az épület kulcsa.

Még felróhatnám, hogy a mosdó undormány volt, és hogy alig aludtam öt órát éjszakánként, de ez a táborokban így szokott lenni, úgyhogy erről nem is beszélek többet. Mi dobta föl a tábort? Vegyük sorra.

Szerdán, miután leraktuk a szálláson a táskáinkat, visszamentünk a színpadhoz és a focipályához, ahol az élet zajlott. Először osztályfoglalkozások voltak. Nem játszottunk annyit, amennyit a Juli néni ígért, de oda se neki. Leveleket írtunk a három új tanárunknak, és rajzoltunk nekik egy bemutatkozó rajzot krétával. A mű egy falut ábrázolt, ahol mindenkinek más-más munkája volt. Én például lámapásztor voltam a hegyekben. Szóval délelőtt kiélhettem emberkerajzoló vágyaimat. Egy hangyabokányit frusztrált, hogy a fél osztály közben elment mással foglalkozni, de mindegy. A választható programon gyakorolni mentem a csütörtöki Beugróra. Aki nem ismerné, a Beugró egy showműsor az m1-en, ahol profi színészek improvizációs játékokat játszanak. Mi is hasonlót próbáltunk összehozni, és tiszta jó móka volt. Az első felében még mindenki együtt volt, a második felében két csoportra oszlottunk, gimnazisták és általánososok. Sikerült lassítva előadnom, ahogy majdnem elüt engem egy autó a zebrán, aztán összetörtem a Dani szívét, amikor visszautasítottam, hogy áttérjek a zsidó vallásra. Aznap egyébként gulyásleves volt a vacsora. Műanyag tányér és kanál volt hozzá. Annyira forró volt, hogy 1) az első kanálnál úgy leégett a nyelvem, hogy csak ma reggelre hámlott le róla az maradék bőr, 2) a Peti öt percre benne hagyta a kanalát, és mire kivette, teljesen elhajlott (Uri Geller effektus), 3) minden kiűrített tányérnak felpúposodott az alja. Ciki lett volna, ha kilyukadtak volna az asztalon. Aztán meg rohadt sótlan volt. Gondoltam, hiró leszek, elmentem sóért. Odamentem a Rónai Éva nénihez, hogy van-e só, mire ő, hogy a Mórocz Tamás tanár úr hozta a sót, őnála kell lennie, csak épp az előbb ment el valahova. Na, mondom, király, ugyanaz, mint a suliban a laptopos szekrény kulcsával. A Fogel Éva néni közben elindult a raktár felé, hátha ott a só, közben meg mondtam a Rónai Évának, hogy remélem, maradt még egy kevés, mire ő, hogy biztos, mert nem öntötték bele az egész kilót. Mondom (magamban), azt éreztük rajta. Na mindegy, a raktárban volt só, vittem egy fél pohárral, így már egész finom volt a leves, de még mindig tűzforró. Kábé a tányér feléig jutottam el, amikor ráuntam az egészre, és ott hagytam.

Aznap este sokat beszélgettünk a lányokkal. Nem részletezném, hogy mi mindenről, hátha idetéved egy kiskorú.

Másnap délelőtt az osztályfoglalkozáson megbeszéltük, hogy ki milyen témáról fog vitatkozni a házirendmódosításokkal kapcsolatban. Én a késéseket vállaltam el. Ja, és péksüti volt a reggeli. Kakaóscsiga és meggyes rácsos. Azok nagyon finomak voltak, meg frissek, és kitartottak egészen estig. Az ebéd amúgy paprikás krumpli volt (a táborba mindenkinek hozni kellett egy kiló krumplit, ezért volt minden krumpliból), ami sokkal jobban sikeredett, mint az előző napi gulyás. Délután filmnézés volt, de mi az Alexandrával visszamentünk a szállásra kártyázni és zenét hallgatni. Az egész tábor ideje alatt minimum hatvanszor meghallgattuk Lady Gagától a Pokerface-t. Ja, a filmnézés előtt még volt egy fontos program, a versenyek: minden osztály bemutatott egy beöltöztetett Sobri Jóskát, egy Bakony szépét és egy megzenésített balladát. Ármin volt Sobri Jóska, Balázs a Bakony szépe, az Alexandrával pedig elénekeltük az "Ej haj Zsubri pajtást" a Temptation zenéjére. Az Árminnal sajna nem nyertünk, a másik kettőnek pedig még nem volt eredményhirdetése, pedig szerintem mindháromban esélyesek voltunk. Majd rakok fel képeket is. Este a film után volt a Beugró műsor. Nagyon jól sikerült, csak a közönségből is jöhettek fel jelentkezők, és egy idő után már kezdtek túltengeni a gagyi kis ötödikesek.

Apropó kicsik. Mióta lett ilyen pofátlan a jövő generációja? Állunk az Alexandrával sorban gulyáslevesért. Beáll mellénk egy csoport kisgyerek. Mondják nekik az osztálytársaik, hogy menjenek a sor végére. Erre ők, hogy nem mennek. Jöttünk mi az Alexandrával, hogy már bocs, de igenis álljatok a sor végére, és várjátok ki a sorotokat (hihetetlenül élveztem, hogy nagyobb vagyok náluk, és megmondhatom nekik a frankót). Már nem tudom szó szerint idézni őket, de még nekünk is visszaszóltak. Végül aztán beálltak a sor végére, de elég vérlázító volt a jelenet. Ha én lennék ötödikes, és rám szólna egy benga gimnazista, hogy mit ne csináljak, hogy a Szandrát idézzem, fülem farkam behúzva mentem volna a sor végére. Erre idejön ez a kis ropi, akit KERESZTBEN LENYELEK, és be nem áll a szája. Ezzé lett ez a világ.

Este még volt szalonnasütés és hangos zenére őrjöngés (ott hallottam a Circus-t is), de azokon már nem voltam valami aktív. Péntek reggel bevirsliztünk és beteáztunk, aztán összepakoltunk, összeszedtük a szemetet és hazajöttünk. Mindent összevetve jó kis tábor volt ez. Mire vége lett, úgy éreztem, mintha már fél éve elkezdődött volna a tanév. De tiszta jó volt, remélem, máskor is lesz még ilyen. Persze nem ugyanilyen szálláshelyen.

Délután elmentünk anyával a papír-írószerbe, és bevásároltunk az új tanévre. Tök jó füzetborítóm lesz, vörös alapon sakktáblás-backgammonos-kártyás. Kaptam új tornazsákot is. Ez már valamivel időtállóbbnak néz ki, mint az előző, ami fél évig bírta, aztán elszakadt.

Most pedig itt ülök és írogatok. Még ma be akarom fejezni ezt a bejegyzést, hogy ne kelljen átírnom a fél szöveget. XD Még hallgatok egy kis zenét, aztán fogat mosok, és elmegyek aludni. Hosszú volt ez a hét...