Just like a circus, aha

A tegnap esti tomboláson ez a szám ment, és most egyfolytában ezt hallgatom. Rájöttem, hogy szeretem a Britney Spears-számokat. Olyat teszek, amit életemben még soha, és olyan számokat fogok hallgatni, amiket előzőleg nem hallottam a rádióban/egy harmadik személytől.

Keddtől máig évkezdő táborban voltam. Jó is volt, meg nem is. Mondjuk olyan 70%-os. Az Alexandra apja vitt el kocsival a Balázzsal és a Juli nénivel. Eredetileg a Juli néni helyett a Mesi jött volna velünk egy autóban, de ő hétfő éjjel megbetegedett. :S Szűk háromnegyed óra út, Bakonyszombathely, szabadtér, focipálya, színpad. Megvártuk a busszal érkezőket, aztán a többi fiú felállította a sátrat, mi többiek pedig elmentünk elfoglalni a szállást. Miután beléptünk az ajtón, ami tárva nyitva várt minket, leraktuk a táskáinkat az ajtóba (később a személyzet bevitte őket a szobáinkba, tök poén volt), majd ledőltünk a puha baldachinos ágyakba, hogy kipihenjük az út fáradalmait.

És most a szomorú valóság. Kábé tíz percet vártunk az ajtóban, mire valaki talált egy nyamvadt kulcsot, amivel bemehetnénk. Bent az a jó erős szag fogadott minket, ami felébresztette bennem a régi évkezdő táborok emlékét. Na, gondoltam, jól kezdődik. Egész változatosak voltak a szobák, volt közöttük tizenkét személyes és háromszemélyes is, kíváncsi vagyok, ki tervezte az épületet, és hogy ennek mi volt a célja. Mivel az összes többi fiú az osztályból sátorozott, a lányok megengedték, hogy velük aludjak. :3 Hatan voltunk egy szobában: Alexandra, Viki, Rami, Emi, Szandra és én. A Kriszti sem volt ott, mert ő a vezetői vizsgájára tanult. Tehát ebmentünk a szobákba. A legmodernebb dolog abban a helyiségben a radiátor volt, ami sejtéseim szerint nem működött. Az ágyakat hat darab vékonyabb-vastagabb, huzat nélküli matrac helyettesítette. kaptunk hozzájuk lepedőket, meg egy-egy tetves-atkás lópokrócot. Utóbbiak rövid úton a sarokban kötöttek ki a random ott heverő "D tűzveszélyességi zóna" táblán. Még jó, hogy vittünk hálózsákokat és kispárnákat. Az ablak szerencsére dupla volt, ugyanis a küldő be volt törve. És szerencsére kívülről is nyitható volt, ugyanis többszöür is bejáratként kellett használnunk, amikor nem volt nálunk az épület kulcsa.

Még felróhatnám, hogy a mosdó undormány volt, és hogy alig aludtam öt órát éjszakánként, de ez a táborokban így szokott lenni, úgyhogy erről nem is beszélek többet. Mi dobta föl a tábort? Vegyük sorra.

Szerdán, miután leraktuk a szálláson a táskáinkat, visszamentünk a színpadhoz és a focipályához, ahol az élet zajlott. Először osztályfoglalkozások voltak. Nem játszottunk annyit, amennyit a Juli néni ígért, de oda se neki. Leveleket írtunk a három új tanárunknak, és rajzoltunk nekik egy bemutatkozó rajzot krétával. A mű egy falut ábrázolt, ahol mindenkinek más-más munkája volt. Én például lámapásztor voltam a hegyekben. Szóval délelőtt kiélhettem emberkerajzoló vágyaimat. Egy hangyabokányit frusztrált, hogy a fél osztály közben elment mással foglalkozni, de mindegy. A választható programon gyakorolni mentem a csütörtöki Beugróra. Aki nem ismerné, a Beugró egy showműsor az m1-en, ahol profi színészek improvizációs játékokat játszanak. Mi is hasonlót próbáltunk összehozni, és tiszta jó móka volt. Az első felében még mindenki együtt volt, a második felében két csoportra oszlottunk, gimnazisták és általánososok. Sikerült lassítva előadnom, ahogy majdnem elüt engem egy autó a zebrán, aztán összetörtem a Dani szívét, amikor visszautasítottam, hogy áttérjek a zsidó vallásra. Aznap egyébként gulyásleves volt a vacsora. Műanyag tányér és kanál volt hozzá. Annyira forró volt, hogy 1) az első kanálnál úgy leégett a nyelvem, hogy csak ma reggelre hámlott le róla az maradék bőr, 2) a Peti öt percre benne hagyta a kanalát, és mire kivette, teljesen elhajlott (Uri Geller effektus), 3) minden kiűrített tányérnak felpúposodott az alja. Ciki lett volna, ha kilyukadtak volna az asztalon. Aztán meg rohadt sótlan volt. Gondoltam, hiró leszek, elmentem sóért. Odamentem a Rónai Éva nénihez, hogy van-e só, mire ő, hogy a Mórocz Tamás tanár úr hozta a sót, őnála kell lennie, csak épp az előbb ment el valahova. Na, mondom, király, ugyanaz, mint a suliban a laptopos szekrény kulcsával. A Fogel Éva néni közben elindult a raktár felé, hátha ott a só, közben meg mondtam a Rónai Évának, hogy remélem, maradt még egy kevés, mire ő, hogy biztos, mert nem öntötték bele az egész kilót. Mondom (magamban), azt éreztük rajta. Na mindegy, a raktárban volt só, vittem egy fél pohárral, így már egész finom volt a leves, de még mindig tűzforró. Kábé a tányér feléig jutottam el, amikor ráuntam az egészre, és ott hagytam.

Aznap este sokat beszélgettünk a lányokkal. Nem részletezném, hogy mi mindenről, hátha idetéved egy kiskorú.

Másnap délelőtt az osztályfoglalkozáson megbeszéltük, hogy ki milyen témáról fog vitatkozni a házirendmódosításokkal kapcsolatban. Én a késéseket vállaltam el. Ja, és péksüti volt a reggeli. Kakaóscsiga és meggyes rácsos. Azok nagyon finomak voltak, meg frissek, és kitartottak egészen estig. Az ebéd amúgy paprikás krumpli volt (a táborba mindenkinek hozni kellett egy kiló krumplit, ezért volt minden krumpliból), ami sokkal jobban sikeredett, mint az előző napi gulyás. Délután filmnézés volt, de mi az Alexandrával visszamentünk a szállásra kártyázni és zenét hallgatni. Az egész tábor ideje alatt minimum hatvanszor meghallgattuk Lady Gagától a Pokerface-t. Ja, a filmnézés előtt még volt egy fontos program, a versenyek: minden osztály bemutatott egy beöltöztetett Sobri Jóskát, egy Bakony szépét és egy megzenésített balladát. Ármin volt Sobri Jóska, Balázs a Bakony szépe, az Alexandrával pedig elénekeltük az "Ej haj Zsubri pajtást" a Temptation zenéjére. Az Árminnal sajna nem nyertünk, a másik kettőnek pedig még nem volt eredményhirdetése, pedig szerintem mindháromban esélyesek voltunk. Majd rakok fel képeket is. Este a film után volt a Beugró műsor. Nagyon jól sikerült, csak a közönségből is jöhettek fel jelentkezők, és egy idő után már kezdtek túltengeni a gagyi kis ötödikesek.

Apropó kicsik. Mióta lett ilyen pofátlan a jövő generációja? Állunk az Alexandrával sorban gulyáslevesért. Beáll mellénk egy csoport kisgyerek. Mondják nekik az osztálytársaik, hogy menjenek a sor végére. Erre ők, hogy nem mennek. Jöttünk mi az Alexandrával, hogy már bocs, de igenis álljatok a sor végére, és várjátok ki a sorotokat (hihetetlenül élveztem, hogy nagyobb vagyok náluk, és megmondhatom nekik a frankót). Már nem tudom szó szerint idézni őket, de még nekünk is visszaszóltak. Végül aztán beálltak a sor végére, de elég vérlázító volt a jelenet. Ha én lennék ötödikes, és rám szólna egy benga gimnazista, hogy mit ne csináljak, hogy a Szandrát idézzem, fülem farkam behúzva mentem volna a sor végére. Erre idejön ez a kis ropi, akit KERESZTBEN LENYELEK, és be nem áll a szája. Ezzé lett ez a világ.

Este még volt szalonnasütés és hangos zenére őrjöngés (ott hallottam a Circus-t is), de azokon már nem voltam valami aktív. Péntek reggel bevirsliztünk és beteáztunk, aztán összepakoltunk, összeszedtük a szemetet és hazajöttünk. Mindent összevetve jó kis tábor volt ez. Mire vége lett, úgy éreztem, mintha már fél éve elkezdődött volna a tanév. De tiszta jó volt, remélem, máskor is lesz még ilyen. Persze nem ugyanilyen szálláshelyen.

Délután elmentünk anyával a papír-írószerbe, és bevásároltunk az új tanévre. Tök jó füzetborítóm lesz, vörös alapon sakktáblás-backgammonos-kártyás. Kaptam új tornazsákot is. Ez már valamivel időtállóbbnak néz ki, mint az előző, ami fél évig bírta, aztán elszakadt.

Most pedig itt ülök és írogatok. Még ma be akarom fejezni ezt a bejegyzést, hogy ne kelljen átírnom a fél szöveget. XD Még hallgatok egy kis zenét, aztán fogat mosok, és elmegyek aludni. Hosszú volt ez a hét...