2009. augusztus 31., hétfő

I think we're not on the bridge anymore, Charlie...

Jogosan kérdezhetnétek, hogy miért ez a címe a blogbejegyzésemnek. Mint legutóbb. Fogalmam sincs. Ez valószínűleg mindig így lesz, szóval ne lepődjetek meg, ha a címnek és a bejegyzésnek az égegyadta világon semmi köze sincs egymáshoz. XD

Egyébiránt.

Már előbb is akartam írni, de most sikerült minden képet megszerezem, amit fel akarok ide rakni :) Kezdjük a barack alakú sütikkel, amiket legutóbb ígértem.


Ezek megsütött tésztagolyók, amiknek ki van vájva a belsejük, meg vannak töltve kakaós-lekváros krémmel, páronként össze vannak ragasztva, meg vannak kenve szörppel és megszórva cukorral, a macska meg fel van mászva a fára.

Megvolt az animecon is. És valami ISTENI volt! Azt hittem,túl fogom költekezni magam, de mégsem. Vettem egy szendvics alakú mobildíszt, három Lidércfölde mangát, meg pénteken a japán kulturális napon kaját. Ettem valami csirkés sült tésztát, nem volt valami extra, viszont pálcikával ettem meg az egészet, úgyhogy most iszonyat büszke vagyok magamra :3 Aztán ettem valami babos süteményt. Furi íze volt, de egész finom. Meg ittam aloeverás innivalót. Először ananászosat, az nagyon jó volt, aztán szőlőset, ami már nem annyira. Mangából csak egyet akartam venni eredetileg, de annyira megtetszett a Lidércfölde, hogy meg kellett vennem a másik két részét is :) A következő conon ebből fogok cosplayezni is. Mr. Croach Lidércfölde egyik gőzhajtással működő tanára, aki sírrablást tanít a gyerekeknek. Szerintem sokkal jobban élveztem volna ezt a cont, ha most is vbeöltöztem volna valaminek. Hát na. Majd legközelebb. Amúgy kár, hogy csak háromrészes a manga. Most találnom kell valami mást. Lehet, hogy elkezdem megvenni a Bizenghast részeit. Az egy lányról szól, akinek mindenféle horrorfilmbe illő rémet kell legyőznie. A tavalyi iskolai Mikulás-kupa közben már elolvastam az egyik részét (kölcsönkaptam a Ginától).

Sokat fényképeztem a conon. Nemrég megnéztem és elolvastam a Soul Eater összes epizódját és fejezetét, és annak a szereplői után kutattam át a Petőfi Csarnokot (nagyon fájt aznak este a lábam). A Soul Eaterben is egy iskolaszerűség van, ahova olyan emberek járnak, akik át tudnak alakulni valamilyen fegyverré, meg azok, akik használják ezeket a fegyvereket. Együtt harcolnak a gonosz erők (például boszorkányok) ellen.



Az első képen lévő lány (Mariann) szerint még mindig voltak olyanok, akiket nem találtam meg. Pedig azért egy jó kis izomlázért cserébe már elvárná az ember, hogy mindenkit megtaláljon...

Hazaértem vasárnap, hétfő reggel pedig már jött is az Éva meg a Balázs Balatonalmádiból. Itt voltak a hétvégéig, néztünk filmeket, ettünk magnumot (ez az Éva nagy vágya volt: magnum... már én is régen ettem, de tökre finom volt, ő mandulásat evett, a Balázs karamellásat, én meg joghurtosat), társasoztunk egy csomót, és pénteken voltunk Tatabányán a Gyémánt fürdőben. Hát az valami eszméletlen jó volt. Van pár szuper csúszda, köztük olyan, amin gumikarikával kell lecsúszni, meg olyan, ami zárt volt, és egy idő után kilökött egy tölcsérszerű kerek részbe, ahol aztán középen pottyantál be a vízbe, meg volt hullámmedence, gyógyfürdő, meg minden szemszáj ingere. Az egyetlen gond az, hogy rosszak a csúszdák illesztései, és nagyon megfájdult tőlük az ember háta (értsd: amikor hazaértem, nem tudtam hátradőlni a széken XD). De megérte.

A Balázsék szombat reggel elmentek, és anya is lement hétfőig Budapestre, így apával ketten maradtunk az egész hétvégén a házban. Azt hittem, tök jól elfoglalom majd magam egyedül, de aztán rájöttem, hogy iszonyat unom magam. Névnapomra (augusztus 23., a con utolsó napja volt) kaptam a szüleimtől két könyvet, Anthony Horowitztól Az Ötök Ereje sorozat első két részét, a Hollókaput és az Égi Háborút. Az előbbit még hétközben kiolvastam, az utóbbit vasárnap. Nagyon tetszenek, csak nehéz megszokni a történetüket. Tudniillik ez egy fantasy, ami a 21. században játszódik. Megnéztem a Horowitz honlapját, és angolban már kijött a harmadik rész is (Nightrise), remélem, karácsonyig az is megjelenik magyarul.

Ma volt az évnyitó. Bizony, vége a nyárnak. Már csak bő két óra van hátra belőle. Az évnyitó egész muris volt. Jó volt újra találkozni mindenkivel. Konkrétan amikor az Emi közelébe kerültem, rögtön röhögőgörcsöt kaptam. Jól kezdődik. Az évnyitó saccperkábé fél órás volt, úgyhogy nem kellett sokáig kint állnunk a tűző napon. Aztán bementünk az osztályba, hogy megbeszéljünk mindenfélét. A Juli néni aztzal ijesztget minket, hogy továbbra is a Béla néni fogja tanítani nekünk a fizikát. Remélem, tényleg csak viccelt, mert ha megint az a göthös bányaló fog minket tanítani, akkor idén em leszek ötös fizikából. Aztán a Juli néni szerint új ülésrendünk lesz. Amit NEM AKAROOOOOK, mert olyan jól elvagyok ott a sarokban a radiátor mellett, körbezárva a sok riba... akarom mondani barátommal, nem akarok elöl ülni a tanárok orra elé, vagy olyan mellé akivel semmi közös témánk nincs!!! (Habár van egy olyan sanda gyanúm, hogy a drága ofőnek pont ez a célja). Amit viszont fejlődésnek könyvelek el az iskolában, az az, hogy holnap már kész órarendet fogunk kapni. Nem három hét múlva, holnap. Azért ez már haladás.

Holnap lesz négy osztályfőnöki óránk, holnapután pedig megyünk táborozni. Furcsa, de én már várom. De sátorozni azt a világért sem fogok. Megbeszéltük az Alexandrával, hogy ha minden fiú sátorozni fog rajtam kívül, akkor majd befogadnak hozzájuk. Nagyon köszönöm!

Mára ennyi. Aludni kéne mennem, holnap korán kelek. Na az nagy show lesz... tuti bealszom első órán.

Csövi!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése